A FÉG a Kalasnyikov-gépkarabélyok magyarországi gyártásáról szóló 1959-es kormánydöntést követően a magyar változatok fejlesztését Zala Károly konstruktőr vezetésével kezdte el. A FÉG ehhez megkapta a szovjet gyártástechnológiát. Az első modell az AK–55 volt, amely teljesen megegyezett AK–47-tel. Ezt követte az AKM–63, melynél a költséges megmunkálást igénylő fa alkatrészek helyett műanyagokat alkalmaztak. A későbbi csapatpróbák tapasztalatai nyomán merült fel egy könnyebb és kompaktabb fegyver iránti igény, amellyel a deszantcsapatokat, valamint a harcjárművek kezelőszemélyzetét lehet ellátni. A fejlesztőmunka során elvárás volt, hogy kezelésében egyezzen meg az AKM–63-mal.

Az új fegyver prototípusa 1965-ben készült el, sorozatgyártása 1967-ben kezdődött. Több országba exportálták, Magyarországon kívül Afganisztán, Panama, Jemen és Grúzia rendszeresítette, de Libanonban és a palesztin fegyveres szervezeteknél is előfordul.

A fegyver eredeti rendeltetése szerint deszantos fegyvernek készült, ám az első csapatpróbákat követően több fegyvernem (légierő, páncélos és gépesített csapatok) is jelezte a fegyver iránti igényét. A Magyar Néphadsereg legelterjedtebb fegyvere volt. Napjainkban legnagyobb számban különféle rendvédelmi szerveknél van rendszeresítve. A fegyver az Egyesült Államokban is kapható volt.

Az AMD–65 szolgált alapul a későbbi, puskagránát kilövésére alkalmas AMP–69-nek, mely világviszonylatban talán az egyik legkomfortosabb és legjobban sikerült AK-modell.